A 2000-es évek, illetve az elmúlt század bővelkedett az emberek életét és komfortérzetét szolgáló újítások - mint amilyen a klíma is - megjelenésében és elterjedésében, amit a technika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a műszaki cikkek területén tapasztalhatunk meg a leginkább.
Az egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb árucikk azonban továbbra is a klímaberendezés, mellyel manapság már szinte bárhol találkozhatunk, legyen szó a munkahelyekről, a közintézményekről, a szórakoztató vagy más intézményekről, és természetesen otthonunkról is.
A klíma az a szerkezet amiről szinte mindenkinek a kellemes hőmérséklet nyújtotta élvezet jut az eszébe. Viszont, hogy minek köszönhetjük a a kellemes hűvös levegőt, vagyis, hogy igazából hogyan működik egy ilyen berendezés, már alig-alig tudják.
Működési elvüket tekintve nem egyedi és új dologra kell koncentrálni, hiszen korábban már megszületett egy másik berendezés is ezen elv alapján, mégpedig a hűtőszekrény.
A lényeg, hogy egy meleg hőmérsékletű térből elvonjuk a hőt és azt leadjuk a külső környezetbe. Mindez egy folyamatosan ismétlődő körfolyamatnak köszönhetően megy végbe, mely során a klímákban található folyadékot először elpárologtatja a készülék, majd a létrejövő nagy mennyiségű gőzt lecsapatja, annak érdekében, hogy újra megkapjuk a kiindulásnál használt folyadékot. Ez a két lépés a klíma különböző részeiben lévő nagyobb, illetve kisebb nyomás hatására jön létre. A párolgás folyamata pedig hőelvonással jár együtt, azaz, ezt a technikát használva könnyedén hűthetünk, illetve a folyamat megfordításával akár fűthetünk is.
A berendezések 4 fő részből állnak: a kompresszorból, ami az egész körfolyamatot fenntartja, a párologtatóból, amiben a folyadék elpárolgása megy végbe, a kondenzátorból, ahol az elpárolgott folyadék lecsapódása történik, illetve a fojtásból, más néven adagolóból, amely a nagy nyomású kondenzátor és a kis nyomású párologtató között található.
A folyadékok hűtési funkcióját már az ókorban is használták, maga a klíma azonban csak az 1900-as évek elején született meg, de akkori méretük és áruk miatt eleinte csupán a gazdag vállalatok engedhették meg maguknak a klimatizálást.
Azóta természetesen nagy változások mentek végbe mind a méretét, mind az árát tekintve, és persze a technikai megoldások is óriási fejlődésen mentek és mennek is keresztül máig is, hiszen a klímagyártó vállalatok törekszenek jobbnál jobb légkondicionálókat kifejleszteni az egyre nagyobb igények kielégítésére.
Mára a vevők elsősorban az úgynevezett split klímát, azaz osztott klímát kedvelik leginkább. Ez a technológia annyiban tér el a régebben alkalmazott mobil klímáktól, hogy míg utóbbi esetében a klíma valamennyi része egy helyen, egy közös burkolat alatt helyezkedett el, addig a split klímáknál a berendezés különböző egységei megoszlanak egy külső, valamint egy belső egység között.Természetesen a mobil klímák használata esetén is biztosítani kellett a meleg levegő kivezetését, amit legegyszerűbb megoldásként az ajtó, vagy ablak megnyitásával érhettünk el, komolyabb igények esetén egy kivezető nyílás kialakítása elengedhetetlen volt. Split berendezések alkalmazásakor azonban erre nincs szükség, ráadásul nem csak helyet spórolhatunk meg velük, hanem a szerkezet környezetre gyakorolt zajterhelése is minimális, hiszen a zajos alkatrészek a falon kívül, a külső alkotó részben helyezkednek el.
A fejlesztések legfontosabb célja az energiával való takarékosság és leginkább környezetkímélő és egészséges klíma létrehozása.
Az energia felhasználást vizsgálva ma a legelőnyösebb választásnak az úgynevezett inverteres klímák mondhatók, amik más megoldásokkal szemben hűtés közben nem 100%-os energiafelvétellel üzemelnek, hanem csupán annyival, amennyi a megkívánt hőfok szinten tartásához kell.
A környezeti szempontokat vizsgálva a környezetbarát töltetek, és a káros anyagokat legnagyobb mértékben megkötő szűrők fejlesztése állandó kutatás és tesztelés alapját képezik, mert ez olyan jelentőséggel bír, hogy a világhírű gyártóktól kezdve a dinamikusan növekvő kisebb márkák képviselőiig egyaránt rengetegen tudást fektetnek az optimális megoldás kikísérletezésére.