Ha nyáron ismét nagyon meleg van, ha elhatározzuk, hogy most már aztán akkor is veszünk klímát, ha törik, ha szakad, akkor az alábbi teendők várnak ránk: interneten, ismerős által körbejárni a témát, szakemberrel lekonkretizálni, hogy a lakásunkba az ablak méreteinek, a szigetelésnek, és a tájolásnak a függvényében milyen, mekkora hatásfokú klímaberendezés szükséges.
Ha ez megvan, akkor ki kell választani, meg kell venni a készüléket. Meg kell nézni, hogy minden alkatrész benne van-e a dobozában. Ekkorra már remélhetőleg van egy klímaszerelőnk, aki eljön hozzánk és megkezdi a klímaberendezés felszerelését. Mivel a kül- és beltéri egységet össze kell kötni, ezért szükséges, hogy falat bontsunk. Ha ez megtörtént, akkor fel kell fúrni mindkét egységet, a megfelelő csöveket összekötni, az elektromos részt bekötni, majd a klímát beüzemelni. Ha mindezzel megvagyunk, utána a falat helyre kell állítani, lefesteni.
Nem egyszerű feladat, de ha mindent ügyesen megcsináltunk – vagyis megcsinált a szakember, – akkor elindulhat a klímaberendezés.
Nincs is annál jobb, mint amikor a nagy melegben végre egy kicsit hűvösebbet tudunk varázsolni. Arra azonban figyeljünk, hogy a klíma nem arra való, hogy a 32 fokos lakásból hűtőkamrát csináljunk. A szakértők általában azt javasolják, hogy a kinti és benti hőmérséklet közötti különbség semmiképp ne legyen több 8-10 foknál. Tehát, ha kint 35 fok körül van a hőmérséklet, ajánlatos 25-27 fokra beállítani a klímaberendezést. Ezt egyébként az egészségügyi és a munkavédelmi szabályok is előírják. Ennek alapján a külső és belső hőmérséklet közötti különbség 10 Celsius foknál nem lehet több. Ha ezt betartjuk, sokat teszünk a klíma élettartamáért is, és az áramszámlánkért is.